Tömegtermelés

Somogyvári Bálint Fotográfia BA 06.20.342.6385, balint.somogyvari@gmail.com

Engem az ember és áru kapcsolata foglalkoztat, ezért az emberi nyomhagyást, mint képi utalást több képemen is megjelenítettem. Ezekkel a jelekkel egy csepp személyességet akartam adni a képeknek, mely (legtöbb esetben) arcok és emberek ábrázolása nélkül s sejteti: Ezekből veszel, ez a tiéd. Nincs más választásod, ez az a polc, ahonnan leveszed az akciós marokkói paradicsomot, és ha akarod, ha nem ez a kínában gyártott evőeszköztartó lesz a tied. Persze lehet tiltakozni ellene és például bio-termékeket vásárolni, de általánosságban az előbbi eset valósul meg. Nekünk az ár a fontos, amit a gyártók a minél nagyobb volumenű gyártással tudnak megvalósítani. Túl a szemből „lereprózott” képek vizuális esztétikáján a célom az volt, hogy a képekkel elgondolkodjak, és másokat gondolkodásra bírjak a tömegtermeléssel kapcsolatban, mellyel minden nap kapcsolatba kerülünk. A helyzet reménytelen. Annyira hatalmas és működőképes, hogy nem fog egyhamar megváltozni. Nekem a roskadozó polcok ezt az egész folyamatot jelentik.  Fotóimmal ki akarom merevíteni ennek a száguldó folyamatnak a képeit, és egy pillanatra felfedni a konténerek világát:  Remélem velem együtt sokan megállnak majd, s megpróbálják átérezni ezt a világot átölelő új rendszert.

A város szürrealitása

Kriván Marcell Fotográfia BA 06.20.337.2890, szkrivan@gmail.com

A sorozatommal törekedtem az angol „scan” kifejezéssel letapogatni a város lényegét.  Célom az ember a mozgás és a város összetett rendszerének feltárása, amely érzésem szerint feleslegesen bonyolult, emiatt megismerhetetlen.
A képeket egy szkennerből átépített, digitális réskamerával készítettem. A képek szürreálisak, minden ember számára mást és mást jelenthetnek, más érzéseket kelthetnek, amelyek révén a szemlélő közelebb kerülhet önmagához.
A várost érintő kérdések tulajdonképpen nem is városra, annál inkább az emberre irányulnak. A probléma tehát nem is a városban van. A város csupán egy indikátor, ami jelzi ha valami rosszul működik.

A véletlen szerepe

Kárász Karolina Fotográfia BA 06.70.257.2276, kkarolin@gmail.com

Munkám során egy olyan fogalmat igyekeztem körbejárni, ami sohasem eshet kívül az fényképész alkotó munkája körén. Véletlenek, esetlegességek sorával találkozunk a mindennapjainkban. A véletlen megtapasztalása az emberi megismerés legsajátosabb vonása, egészen egyszerűen azért, mert a véletlen a nem befogható, objektíven át nem látható oksági viszonyok erőterében kerül elő. Az emberi elme nem láthat át minden oksági viszonyt, nincs abszolút belátás, nincs totális racionalitás. A véletlen tehát mindig az emberi
megismeréshez kötött.
A fotográfában, a képzőművészetekben a véletlenek különféle hangsúllyal kapnak megjelenítést. Van, hogy úgy lesz része a képnek, hogy a világban meglévőnek, az akkor és ott megtörtént véletlennek, esetlegesnek puszta megjelenítése marad. Vannak esetek, amikor a véletlen eszközzé válik az alkotó kezében, és az esemény a kép kompozíciójának értelmezhető alkotóelemévé válik. Megint más lapra tartozik a véletlen tudatos ábrázolása. Diplomamunkámat olyan kísérletnek tekintem, amely képes megmutatni a véletlennek ezt a sokrétűségét, egyúttal képes bemutatni, hogy a mesterségesen létrehozott kompozíciós hibák, technikai hibák, és egyéb képhibák éppen úgy meghatározói lehetnek az esztétikai élménynek, mint a stilizált, végletesen kidolgozott ábrázolásmódok rendezettsége.A tudatosság megpróbálja kiszűrni, megpróbálja értelmezni a véletlent, megpróbálja beláthatóvá tenni a beláthatatlannak látszót. Ezért valamilyen módon tudatosítani kell a munka során a véletlen szerepét.
Az emberi arc mimikai adottságai kifejezetten alkalmasak arra, hogy a véletlenszerű effektusok ábrázolásának szolgálatába álljanak. Három féle módszert alkalmaztam a véletelen megidézésére, felhasználására és tudatosítására. Az egyik esetben a kép készítésekor a modellt valami nem várt külső hatás éri. Ezt egy pamutlabda segítségével értem el, amit az expozíció előtt, vagy éppen annak pillanatában váratlanul a modell arcához dobtam. Más esetben a modelleknek tudomásuk volt a pamutlabdáról és annak szerepéről, ám a fényképezőgépet még a dobás előtt elsütöttem. Ami még váratlanabbul érte a modellt. Az arckifejezés ilyenkor feszült koncentrációt
tükröz. A cél sok esetben tehát az volt, hogy a véletlenszerű, esetleges motívumok a modell arcán szerezzenek dominanciát.
A harmadik esetben már a képalkotás egyéb körülményei elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy megmutatkozzanak a véletlenszerű képelemek. Ilyenkor a spontánnak tetsző kompozícióválasztás segítségével idéződött meg a véletlen.

Virtuális sztár

Szilágyi Fanni Fotográfia BA 06.70.606.6380, fanni.szilagyi@gmail.com

Az volt a célom, hogy fotóimmal bemutassam azokat a módszereket, trükköket, amik alkalmazásával akárkiből sztárt lehet csinálni  anélkül, hogy az illető akármiben is tehetséges lenne. Ez a nem létező sztár (aki én vagyok) olyan tipikus helyzetekbe helyezve  szerepel a fotókon, amik elkerülhetetlen kellékei a híressé válásnak. A fotókon a recept szerepel ahhoz, hogyan legyünk „celebek”.  Hiszen ahhoz tulajdonképpen nem kell semmi különös tehetség. Csak egy terv. Ezt a tervet valósítom meg képekben.