Nőiség a meséken keresztül

Várai Enikő Fotográfia BA 06.20.216.2979,  enikovarai@gmail.com

A nők életében több olyan szakasz van, amikor újrafogalmazzák önmagukat, nőként való létezésüket próbálják defniálni. Minden kísérlet abba az irányba tekint, hogy az ősi női állapotot találjuk meg önmagunkban. Ez az az állapot, amikor a nő legközelebb van belső valójához. Kiteljesedésünknek alapvető feltétele az ősi természet megtalálása magunkban, hiszen a bennünk rejlő természet felismerése egyet jelent ősi eredetünk felismerésével. A női lélek alapja a természet, hiszen létezésünk alapja a természet. Ezért vonzódik a lelkünk a természethez, mert érzi a hasonlóságot az igazi létezése és a természet között. A bennünk zajló folyamatok megértéséhez, benső énünkhöz való közeledéshez szükségünk van egy eszközre. Ez az eszköz számomra most a mese volt. A mesék világa éppen olyan bonyolult és sokrétű, mint a lélek világa. A mesékhez éppen úgy viszonyulok, mint a bennem rejlő lényhez, amikor elolvasok egy mesét érzem, hogy miről szól, de a történet rekonstruálását leszámítva nem tudom elmondani. És mivel a mesék világa gazdag archetípusokban, szimbólumokban és ősi jelentések rétegződnek bennük, a mesék útmutatókként szolgálhatnak lelki fejlődésünkben. Ezért van az, hogy a mesék megértése egy esszenciális tudást nyújt saját magunkról. A mese tehát egy eszköz belső énünk megtalálásához, és megértéséhez, általa közelebb kerülhetünk a lélek útjaihoz. A mese biztonságot közvetít, amikor a részévé válunk azáltal hogy meghallgatjuk. Ez a fajta szilárdság abból ered, hogy nincs benne mesterkéltség, csak valódi igazság. Hiszen minden ami természetes az szilaj. A természet részeiben is a szépet látjuk mert valódi, nem takarja el semmilyen fátyol. Ez az a szilajság, ami a mesékben is ugyanúgy megvan, mint a természetben és a női lélekben.
Romantikus képeim helyszíne az ősi természet érintetlen megnyilvánulási formája. A természet idealizált szépség és szellemi mélység megtestesítője. A nő lelkének megnyilvánulása. Hiszen a női lélek fnom és szép, a benne rejlő természet megismerése egy életen át zajlik minden nőben. A természetet azért látjuk szépnek mert ősi valóságában létezik, ősidők óta ugyanolyan, ciklusaiban ugyan állandóan változik, de mégis ugyanaz marad. És amikor azt mondom, hogy a női lélek alapja a természet, akkor erre az örök mivoltára gondolok, arra, hogy állandóan változik mégis ugyanaz marad.
Ebbe a természeti közegbe olvadnak bele az általam lefotografált nők, úgy hogy elhagyják magukat, belső lényükbe feledkeznek, így kerülnek kapcsolatba a természettel. Mindig ketten vannak, hiszen amikor a belső lényünkbe merülünk, akkor rögtön a lélek osztottságával kell szembe néznünk. Néhol kapcsolatban vannak egymással, néhol nem. Néhol az egyik van kapcsolatba velünk, néhol a másik. Ezek a lányok, ezek a lények hasonlítanak egymásra, mert egyazon egész részei. Ha a lélek mélységeibe merülünk, akkor sok meglepetés érhet, de minden esetben egy megnyugvásban lesz részünk. Még ha elsőre számos akadály is vár minket, a végén megszerezzük a harmóniát. Ezek mesébe illő kalandok, olyan helyszíneken, amelyeket álmainkban tapasztalunk. A lányok, pszichénk részei, a vezetőink, és a felfedező utunk során saját magunkra találhatunk segítségükkel. Lelkünk legmélyebb és legcsodálatosabb helyszínein járhatunk.