A képnélküliség képtelenség?

Elek Orsolya Fotóriporter- és Képszerkesztő szak 06.70.612.4653, orselek@gmail.com

A fényképezés megjelenésével a minket körülvevő képek száma hihetetlen mértékben nőtt meg. Míg a kezdeti időszakban a fotografálást kizárólag az optikai és kémiai eljárásokat ismerő, a tudományokhoz értő szakember végezhette, és az arisztokrácia úri hobbijának és a tehetősebb polgárság képek iránti igényét kiszolgáló iparosságnak a bűvköréből nem léphetett ki, addig a digitális technológiának
köszönhetően a képkészítés mára valóban mindenki számára hozzáférhetővé vált.

Egy olyan világban élünk és gondolkodunk, melyben a delete gomb fontosabb, mint fényképezőgép exponáló gombja. Másképp fogalmazva: sokkal több kép készül, mint amennyit be tudunk fogadni. Hihe  tetlen mennyiségben gyártjuk a képeket, mindamellett, hogy a fogyasztásra szinte már idő sem jut: készítjük a következőt.

Milyen értéke lehet így egy képnek? Tud-e érvényesülni egyetlen kép ebben a környezetben? És vajon tudunk-e mi érvényesülni? Vajon tudunk-e a képek felett maradni, hogy ne azok uralkodjanak felettünk?

A válaszok megtalálásában számomra két út mutatkozott meg: az egyik az üres felületek képként való értelmezésében, a másik a külvilág iránti figyelem minőségében ragadható meg. E kettő pedig a fotós különleges státuszából következik.